Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Alfajai:
magányos erdei pinty (Fringilla coelebs coelebs) – Európától Libanonig
Madeira-pinty (Fringilla coelebs madeirensis) – Madeira
Fringilla coelebs africana – Marokkó
Fringilla coelebs tintillon vagy Fringilla coelebs canariensis – Kanári-szigetek
hierro-szigeti erdei pinty (Fringilla coelebs ombriosa) - Hierro-sziget
palmai erdei pinty (Fringilla coelebs palmae) - Las Palmas
Morelet erdei pintye (Fringilla coelebs moreleti) - Azori-szigetek
szardíniai erdei pinty (Fringilla coelebs sarda) - Szardínia
krími erdei pinty (Fringilla coelebs solomkoi) - Krím-félsziget
afrikai pinty (Fringilla coelebs spodiogenys) - Tunézia
kaszpi erdei pinty (Fringilla coelebs transcaspica) - a Kaszpi-tenger vidéke
iráni erdei pinty (Fringilla coelebs alexandrovi) - Észak-Irán

Elterjedése:
Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.
Betelepítették Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és az Egyesült Államok területére.

Leírása:
Testhossza 14–16 centiméter, farka 63–68 mm, csüdje 17–19 mm. Szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 milliméteres.
Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.
A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.

Viselkedése:
Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.
Rövidtávú vonuló, néha áttelel. Ha nem, március 10-e tájt érkezik hazánkba.
Lomb- és tűlevelű erdőkben, ártéri ligeterdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, erdősávokban, fasorokban fészkel. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.