A mai Brit cicák ősei az angliai házi macskák legkiválóbb példányai voltak, melyeket a Rómaiak vittek hadjárataik során a szigetországba. Britannia földrajzi elszigeteltségének és hűvösebb éghajlatának köszönhetően egy európaitól eltérő homogén, jó ellenálló képességű házi macska populáció alakult ki.
Harisson Weir természettudós (és a macskatenyésztés alapító atyja) nevéhez köthető a fajta céltudatos, szelektív tenyésztése, melynek alapját ezek a kiváló házi macskák alkották. A XIX. század végén írta Lewis Carrol az Alíz Csodaországban című művét (1865), amelyben a macska tulajdonképpen egy cirmos brit rövidszőrű, ezzel az egész világon ismertté vált a fajta.
Kezdetben az egyszínű, közülük is a kék brit macskák élvezték a legnagyobb népszerűséget. A cirmosok között az ezüst cirmosok már az 1870-es években is különös figyelemben részesültek. Magyarországon az 1990-es években jelentek meg a brit macskák, közülük is az ezüst cirmos bundájúak.

A kiállítási példányok jellemzői:
Feje gömbölyű, széles, masszív. Pofája telt. Orra rövid, széles, egyenes, stop nélkül, enyhe áthajlással megy át a homlokba. Határozott álla az orral egy vonalban van. Füle közepes méretű, aljánál széles, vége lekerekedő. Közepesen távol állnak egymástól. Szemei nagyok, kerekdedek, távol ülnek egymástól.
Nyaka rövid, izmos. Teste tömzsi, keménykötésű, izmos. Mellkasa, válla, fara széles. Lábai rövidek, erősek. Farka a test 2/3-ának megfelelő hosszúságú, töve vastag, lekerekített vége felé elkeskenyedik. Szőre rövid, tömött, "testes". Plüss-szerű tapintásra, amely különösen kedvelt fajtává tette. Létezik hosszúszőrű fajtája is, ám azok a cicák a félhosszú kategóriába tartoznak.