Az Auróra-pirók vagy Streseman-pirók (Carpodacus eos) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése:
Kína és Thaiföld területén honos.

A pompás pirók vagy gyönyörű pirók (Carpodacus pulcherrimus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése:
Bhután, Kína, India, Mongólia, Nepál és Pakisztán területén honos.

A házi pirók (Carpodacus mexicanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó keleti és nyugati részén él. Emberi települések közelében található. Betelepítették az Amerikai Egyesült Államok keleti részébe és a Hawaii szigetekre is.

Leírása:
testhossza 12-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 20-25 centiméter, testtömege 16-27 gramm. Melle, feje és szemsávja vörös. A nemek eltérőek, a tojó barnásabb színezetű.

Viselkedése:
Urbanizált környezetben keresgéli magokból és gyümölcsökből álló táplálékát.
Épületekre, bokrokra rakja fűből készült fészkét. Fészekalja 2-6 tojásból áll.

A Cassin-pirók (Carpodacus cassinii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét John Cassin amerikai ornitológusról kapta.

Elterjedése:
Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó területén honos. Erdők lakója.

Leírása:
Testhossza 16 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-27 centiméter, testtömege 24-34 gramm.

A karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
A sivatagok kivételével egész Eurázsiában él. Tavak, patakok közelében lévő nyílt, bozótos területeken érzi jól magát. Vonulás idején, tavasszal és ősszel észlelik őket.
Ritka, rendszertelen átvonuló. Első alkalommal 1983. szeptember 8-án egy fiatal példány került elő Budakeszin. 2007-ig mintegy 30 előfordulása ismert, 1990-től szinte minden évben megfigyelték. Tavasszal főleg hím egyedeket észlelnek, amelyek már vonulás közben hallatják jellegzetes éneküket, leginkább május második felében. 2003-ban és 2004-ben nyáron Tapolcán egy hím hosszan énekelt a városi parkban. Őszi vonuláson, július és szeptember között fordul elő hazánkban. Júliusban még öregek, később inkább azévi fiatal példányok kerülnek szem elé. Védett, eszmei értéke: 10000 Ft

Leírása:
Testhossza 14–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–27 centiméter, testtömege 20–27 gramm. A hím feje és melle vörös.

Viselkedése:
A növény szinte minden részét megeszi, kedvence a fűzbarka, de bogarakat és hernyókat is fogyaszt. Vonuló madár.
A párok egész életükre állnak össze, a fészkelőhelyükhöz is ragaszkodnak. A fészket csak a tojó építi, ágakból álló keretet tölt ki fűszálakkal. Fészekalja 3–4 tojásból áll, melyen csak a tojó kotlik 11–12 napig, a hím a táplálásban besegít.

A bíborpirok (Carpodacus purpureus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
Az Amerikai Egyesült Államok és Saint-Pierre és Miquelon területén honos. Elsősorban tűlevelű erdők vagy vegyes lombhullató erdők lakója.

Leírása:
Rövid kúpos csőre és mélyen bemetszet farka van. A hím tollazata piros fején és mellén, barnás a háta, és világosabb mintás a hasa. A tojó barnás színű.