Véget ért a kiállítás, elfáradtam, már kezdenek leülepedni a dolgok...
Gyakorlatilag egy-két apróbb pontatlanságtól eltekintve minden a menetrend szerint zajlott. Mint szervező azt kell, hogy mondjam, nagyon elégedettek lehetünk, jó kis kiállítás volt ez, persze ez nem jelenti azt, hogy belepunnyadhatunk ebbe az állapotba, hiszen mindig kell egy kis lépést tenni előre.
A kiállításon egy kicsit ketté szakadt a lelkem, egyrészt szervezőként belevetettem magam a munkába, hogy minden a terv szerint, tökéletesen zajlódjon, ugyanakkor, mint kiállító, mint tenyésztő ugyanúgy aggódtam a kicsikéimért, mint bárki más. Péntek este látszott az egyik madaramon, hogy nem tett neki jót a 800 gyerek, így hazavittem, nehogy nagyobb baj legyen, azóta már jól van, sőt, már a hazaérkezéskor sokkal jobb lett a kedve, kipihente magát és újra a régi.
Az eredmények:
Amikor kiderült, hogy a legtöbb helyezést az én madaraim kapták, kicsit kezdtem magam kellemetlenül érezni, felvetettem az egyik bírónak, hogy esetleg egy részéről lemondanék, de ő erről határozottan lebeszélt.
Egyrészt szerinte ezzel megsérteném a bírókat, hogy nem jól dolgoztak, másrészt gondoljak már egy kicsit a saját büszkeségemre is. Meggyőzött.
Azért is meggyőzött, mert igaza van abban is, hogy ezeknek a madarak nem a fán termettek, nagyon sok időt, energiát és nem utolsó sorban anyagiakat áldoztam rájuk, hogy mindent megkapjanak, amire szükségük van.
Úgy gondolom, hogy az eredményhez nagyban hozzájárult az új táplálási mód, a pellet eleség etetése is. Remélhetőleg András továbbra is ellát bennünket jó minőségű eledellel.