Üdv, Vendég
Felhasználóinév: Jelszó: Emlékezz rám
  • Oldal:
  • 1

TÉMA: Az elveszett rigófióka

Az elveszett rigófióka 10 éve 4 hónapja #1007

  • madarasz
  • ( Admin )
  • madarasz profilkép
  • TÁVOL
  • Administrator
  • Hozzászólások: 739
  • Köszönetek száma: 3
  • Karma: 5
Történt egyszer a mesebeli kristálypalota kertjében - mely az óperenciás tengeren túl, de még az üveghegyen is túl állt - hogy Kormi a feketerigó és szépséges párja takaros fészket rakott.

Otthonuk egy hármas ágvillában épült, a váza apró ágakból készült, ebbe puha fűszálak kerültek, majd tollakkal és állatszőrrel bélelték. Egy nap megjelent a fészekben egy kis zöld tojás, apró barna pöttyökkel. Másnap már két tojáska pihent a fészekben, majd minden nap újabb és újabb, ötig meg sem állt a rigó pár.

Ekkor gondosan ültek felváltva a családi fészken, tollaikkal gondosan betakargatták tojásaikat, majd a 14. napon megpattant az első tojás és hamarosan előbújt egy kopasz, rózsaszín rigógyerek. A testvérkéi sem várattak sokat magukra, így 5 kopasz, vagy, rózsaszín fióka nyüzsgött a fészekben.

Amikor a szülők felálltak róluk, apró csőröcskéjüket kitátották, és élénken csipogtak. Eleinte a nagyon felváltva hordták az élelmet a fészekbe, csupa rigócsemegét: kukacokat, bogarakat, hernyókat. Míg a papa elment élelemért, a mama melengette a kicsiket, aztán fordítva csinálták, a mama ment élelemért és a papa vigyázta a fiókákat.

Egy nap aztán tokocskák jelentek meg az apróságokon és álmos szemecskékkel tekintettek a világba. Bizony, kinyílt a szemük, többé nem voltak vakok. Ahogy teltek-múltak a napok a tokokból tollacskák fejlődtek, a fészek egyre szűkösebb volt számukra, így a szülők úgy döntöttek, ideje elhagyni azt.

A kicsi rigók már tollasak voltak ugyan, de szárnyacskájuk, farkincájuk még aprócska volt, ezek a szárnyak még nem bírták el őket és a kicsi faroktollak még nem voltak alkalmasak a kormányzásra repülés közben.

A mama meghagyta csemetéinek, hogy várják meg csendben egy bokor alatt, nem mozogjanak, ne zajongjanak, mert a világ tele van veszélyekkel ilyen apró kis madár gyerekek számára. Négy fióka szót is fogadott, szépen meglapultak az avarban, barna-vörös tollruhájuk szépen belesimult, észre sem lehetett őket venni.
A legkisebb viszont nagyon unta magát. Egyszer csak gyerekek érkeztek, szép színes játékokkal, a kis rigót nagyon furdalta a kíváncsiság, olyan jó lenne megnézni közelebbről azokat szép játékokat.

Már nem bírta tovább a várakozást, így óvatosan közeledett, már majdnem megérintette a csőrével az egyik színes golyót, mikor hirtelen megmarkolta egy kis kéz. Sivalkodott, kapálódzott, de mindhiába.

A gyerekek odavitték a mamájuknak, aki megállapította, hogy szegény árva kis madár, meg kell menteni, ezért elvitték egy állatorvoshoz.

Közben visszatértek a rigó szülők is a csemetékhez, sok-sok finomsággal, majd számba vették a gyerekeket, de egy hiányzott. Hívogatni kezdték, de semmi választ.

Átkutattak minden bokrot, megkérdeztek minden állatot, de senki sem látta az elveszett kis rigót.

Eközben a vakmerő rigócska egyre sírdogált: "A mamámat akarom! A mamámat akarom!"

Amikor sorra kerültek az állatorvosi rendelőben, kivették a dobozból a kicsit, aki sírdogálva ugrálta körbe a vizsgálóasztalt, szomorúan megállt a doktor bácsi előtt és sírva mondogatta neki: "A mamámat akarom!"

Anyu és a gyerekek kíváncsian várták, mit mond a doktor bácsi, aki töviről-hegyire kikérdezte őket róla, hogy került hozzájuk a rigó fióka és ők elmeséltek mindent.

A gyerekek legnagyobb meglepetésére az állatorvos javasolta, hogy vigyék vissza a rigó gyereket oda, ahol találták és figyeljék, hogy megtalálják-e a szülők. Még búcsúzóul megetette a kicsit, nehogy baja legyen.

Anyuci és a gyerekek visszatették a dobozba a fiókát és visszavitték a játszótérre, ahol kiengedték és távolabb leültek egy padra és figyelték, történik-e valami.

A kis rigó csak sírdogált a fűben: "A mamámat akarom! A mamámat akarom! Mamaaaa!"

Közben a többi fióka csendben lapult a bokorban, míg egyszer csak ismerős hangot hallottak. A többiek is előmerészkedtek a bokorból, megérkeztek a szülők is. Nagyon örültek az elveszett csemetének.

A gyerekek örömmel látták, hogy újra egyesült a rigó család, a kis csavargó fióka szerencsésen hazakerült és egy életre megjegyezték, hogy a kis rigókat nem szabad összeszedni a fűből, mert a mama nem fogja megtalálni ott, ahol hagyta.

Kedves gyerekek! Ti is tanuljátok meg ebből a kis meséből, hogy a fekete rigó fiókák nem azért lapulnak a fűben, mert árvák, hanem azért, mert a mamájukat várják. Ha nem látszanak betegnek, nem sérültek, akkor hagyjátok őket ott, ahol megtaláltátok, ne nyúljatok hozzájuk, mert a szülők hamarosan keresni fogják őket. Ha szeretnétek látni, mi történik, akkor messzebbről figyeljétek őket, ne menjetek közel, ne zavarjátok a madarakat.
admin
Nyilvános megtekintési jogosultság letiltva.
  • Oldal:
  • 1

Kereső


Login Form