Madár éneke

Az aranyosarcú kakadu vagy kis sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó faj.

Alfajok:
Cacatua sulphurea sulphurea – Celebesz és Butong szigete
Cacatua sulphurea parvula – Timor kakadu; Timor szigete (Kelet-Timor is)
Cacatua sulphurea abbotti – Masakambing szigete, a Masalembu-szigetek közül, kritkusan megritkult alfaj
Cacatua sulphurea citrinocristata – narancsbóbitás kakadu, alapszíne sárgásabb, mint a többi alfajé, pofafoltja és bóbitája narancsszínű. Szumba szigetén él. Könnyen szelídíthető, nagyon barátságos madár.

Elterjedése:
Indonézia szigetein honos. Indonéziában előfordult korábban a Kis-Szunda-szigeteken (Balitól keletre Timor szigetéig, itt a sziget keleti politikailag önálló felén, Kelet-Timoron is él), Celebeszen és a szomszédos szigeteken, valamint a Jávai-tengeren található Masalembu-szigeteken. Mára több helyen nagyon megritkult, egyes helyekről ki is halt.
Kedvelt kalitkamadár, megritkulásához is részeben a nagy arányú illegális vadbefogás járult hozzá. Ázsia délkeleti részén, több helyen nagy méretű tenyésztelepeken szaporítják, ahonnan sok helyütt szöknek el madarak. Szingapúrban mára önfenntartó vadon élő állományai jöttek létre.
Trópusi esőerdők lakója.

Leírása:
Testhossza 33 centiméter, testtömege 308-380 gramm. Alapszíne fehér, fültájékán élénksárga folt látható. Bóbitája élénk citromsárga színű. Nyakán kétoldalt és a hasán a tollak töve sárgás színű. Szemgyűrűje krémfehér.

Viselkedése:
Párban vagy kisebb csoportban él. Ahol több az ennivaló nagyobb csapat is összeverődhet. Félénk természetű, de olykor táplálékért a falvak kertjeibe is bemerészkedhet, de ilyenkor is nagyon óvatos madár.
Ősszel faüregekben költ, mindig vízközelben. Fészekalja 2-3, kivételesen 5 tojásból is állhat, melyen 24 napig kotlik.

Egyéb információ:
Eredetileg elég gyakori fajnak számított őshazájában, de állományai a 20. század második felében nagyon megritkultak, sok helyütt teljesen összeomlott a populáció és lokálisan sokfelé kihalt a faj. A megritkulások elsőrendű oka a díszmadár-kereskedelmi célú illegális befogás. Ezenkívül az erdőirtások is nagyban hozzájárultak az egyedszám csökkenéséhez.
Jelenleg a Szumba szigetén élő narancsbóbitás alfajból él a legtöbb egyed, a szigeten nagyjából 3200 madár élhet. Ezek azonban nem alkotnak egységes populációt, hanem több mint 30 kisebb erdőfoltban szétszórva élnek a szigeten.
Az alapfajból a legnagyobb populáció Komodo szigetén van, ahol nagyjából 500 egyed élhet. Itt elsősorban a híres komodói varánusz túlélése céljából létrehozott nemzeti parkban vannak a madarak részben védve, mivel itt tilos a favágás és a nagyszámú turista miatt a park védelmét fokozták és az illegális befogásokat jóval keményebben visszaszorították, mint máshol Indonéziában. Kisebb populációi élnek még jelenleg is Celebesz, Buton, Moyo és Timor szigetén is.
A kisebb szigeteken élő madarak sorsa sok esetben teljesen bizonytalan, a Cacatua sulphurea abbotti alfajból Masakambing szigetén 2008-ban már csak 10 egyedet találtak. Ezen alfaj sorsa nagyon bizonytalan, de nagy valószínűséggel a 21. század során ki fog halni.
Szingapúrban az elvadult populáció szerencsésen egyre nő, bár ezen madarak nem alfaj tiszták. Néhány száz egyedből álló félvadon élő populációja van Hong Kongban