A jelenleg bizonyítottan haláleseteket okozó, ill. feltételezetten erre képes fajok listája:
(Vastagon szedetten, az elterjedési területükön valós közegészségügyileg problémát jelentő fajok.)

Buthidae:

Androctonus Ehrenberg, 1828:

A. afghanus Lourenço & Qi, 2006*
A. aleksandrplotkini Lourenço & Qi, 2007*
A. amoreuxi (Audouin,1826)
A. australis (Linnaeus, 1758) (különös tekintettel a hector (C.L.Koch, 1839) alfaj)
A. baluchicus (Pocock, 1900)*
A. bicolor Ehrenberg, 1828 (különös tekintettel az aeneas (C.L.Koch, 1839) alfaj)
A. crassicauda (Olivier, 1807)
A. dekeyseri Lourenço, 2005*
A. finitimus (Pocock, 1897)
A. gonneti Vachon, 1948*
A. hoggarensis (Pallary, 1929)
A. liouvillei (Pallary, 1924)*
A. maelfaiti Lourenço, 2005*
A. mauritanicus (Pocock, 1902)
A. sergenti Vachon, 1948


Apistobuthus Finnegan, 1932

?A. pterygocercus Finnegan, 1932
?A. susanae Lourenço, 1998

Buthacus Birula, 1908

B. arenicola (Simon, 1885)
?B. leptochelys (Ehrenberg, 1829)
?B. macrocentrus (Ehrenberg, 1828)
?B. tadmorensis (Simon, 1892)

*Tekintettel a génusz újabban megemelkedett fajszámára (2000 óta 11 új fajt írtak le!), minden képviselőre kiterjedő vizsgálatokat még nem végeztek. Ennek megfelelően az összes ismert fajt veszélyesként kell kezelni!

Buthus Leach, 1815:

?B. atlantis Pocock, 1889
B. occitanus (Amoreux, 1789) (African populations)
B. paris (C.L.Koch, 1838)
B. tunetanus (Herbst, 1800)

* Jelenleg az ún. "African population" már több önnáló fajba tartozik.
Régebben ide sorolták a B. tunetanus, és B. paris fajokat is.
Elővigyázatosságból a kontinensen előforduló összes Buthus fajt veszélyesnek kell tekintenünk.

Centruroides Marx, 1890:

C. exilicauda (Wood, 1863)
C. infamatus (C. L. Koch, 1844)
C. limpidus (Karsch, 1879) (különös tekintettel a tecomanus Hoffmann, 1932 alfaj)
C. noxius Hoffman, 1932
C. suffusus Pocock, 1902
C. vittatus (Say, 1821)

*Hiradások szerint a hobbisztikában viszonylag gyakori C. vittatus esetében a szúrás után fellépő anafilaktikus sokknak köszönhető haláleset.


Hottentotta Birula, 1908:

H. alticola (Pocock, 1895)
?H. hottentotta (Fabricius, 1787)
?H. minax (L. Koch, 1975)
H. tamulus (Fabricius, 1798)

* Érdemes azt is tudni, hogy egyesek szerint, a nemrégiben leírt H.caboverdensis, és a H.nigrocarinatus egyezik a H.hottentotta fajjal, ennek tükrében jó lesz velük is vigyázni.

Leiurus Ehrenberg, 1828

L. jordanensis Lourenço, Modry & Amr, 2002*
L. nasheri Kovarik, 2007*
L. quinquestriatus (Ehrenberg, 1828)
L. savanicola Lourenço, Qi & Cloudsley-Thompson, 2006*


Mesobuthus Vachon, 1950:

?M. eupeus (C. L. Koch, 1839)
?M. gibbosus (Brulle, 1832)
M.martensi

*A Dél-európai elterjedésű M.gibbosus-t feltételezetten veszélyesnek minősítik (roppant kellemetlen hatású, de azért nem nevezném potenciálisan életveszélyesnek), pedig tudtommal egyetlen haláleset sincs regisztrálva, a viszonylag sűrűn lakott Görög, és Törökországban.

Parabuthus Pocock, 1890:

P. transvaalicus Purcell, 1899
P. granulatus (Ehrenberg, 1831)
?P. leiosoma (Ehrenberg, 1828)
P. mossambicensis (Peters, 1861)

*Olvasataim szerint a P.liosoma nem életveszélyes, mindemellett érdemes volna utánnajárni néhány nagyobb termetű faj (pl. P.raudus, P.villosus, P.capensis) toxicitásának is.


Physoctonus Mello-Leitao, 1934:

?P. debilis (C. L. Koch, 1840)

Tityus C.L. Koch, 1836:

T. argentinus Borelli, 1899
T. bahiensis (Perty, 1833)
T. confluens Borelli, 1899 **
T. costatus (Karsh, 1879)
?T. dasyurus Pocock, 1897
?T. forcipula (Gervais, 1843)
?T. parvulus Kraepelin, 1914
?T. pugilator Pocock, 1898
T. serrulatus Lutz & Mello, 1922
T. silvestris Pocock, 1897
T. stigmurus (Thorell, 1876)
T. trinitatus Pocock, 1897
T. zulianus González-Sponga, 1981

*Tekintettel a génusz igen magas fajszámára, a lista véleményem szerint még bővülhet.
** Friss információ ezzel a fajjal kapcsolatban, bővebben ITT olvasható!

Liochelidae:

Hemiscorpius:

Hemiscorpius lepturus Peters, 1861

*Érdekes dolog, de eme faj szúrását követően a hegedűpókokhoz (Loxosceles spp.) hasonló necrotoxikus szimptómák lépnek fel, azaz a szúrás környékének erős szövetelhalása jellemző.

Forrás www.ub.ntnu.no/scorpion-files/medicallist.php

„Tudtommal összesen 3 fajról bizonyított az "emberölés büntette", ezek pediglen a következők: granulatus, transvaalicus, mossambicensis.
Megjegyzem ezek közül is messze a legerősebb mérget a granulatus termeli, míg a másik 2 "okozott már" végzetes balesetet. (P.granulatus LD50 1.56 mg/kg, P.transvaalicus LD50 4.25 mg/kg. Az átlagérték pedig a Parabuthus fajok esetében 20mg/kg )
Azért azt is megjegyezném, hogy az egérkísérletek tanúbizonysága szerint a Parabuthus fajok méregerőssége messze alulmarad pl. az Androctonus, Tityus, Leiurus fajokéhoz képest. (Összehasonlításként: A. australis LD50 0.32-0.75 mg/kg., L. quinquestriatus LD50 0.16–0.50 mg/kg) A baj velük elsősorban az, hogy hatalmas méretű méreghólyagjuk miatt, viszonylag sok mérget képesek az áldozatba pumpálni…”