A hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Melopsittacus faja.
Eredeti elterjedése: Ausztrália szavannái
Kiszabadult, invazív kolóniák: Florida
Külseje:
18 centiméteres hosszával a legkisebb faj a laposfarkú papagájok közül. A vadon élő alak zöld színű. Fejének elülső része sárga, fejének alsó részén egy nagy kerek folt található, torkán pedig egy sor ovális fekete folt van. Háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad a madárnak, amiről a nevét is kapta. Farka 9-10 centiméter hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga. Csőrén levő jellegzetes viaszhártyájának színe a madár nemére utal. Ivarérett korban a hímek viaszhártyája kék színű, a tojóké barnás.
A fogságban tartott egyedek között ma már a fehértől, albinón keresztül, mindenféle színben megtalálhatóak, kivétel ez alól a vörös színt tartalmazó színváltozatok, mivel a hullámos papagáj a vörös színt nem képes felvenni, vagy előállítani.
Viselkedése:
Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és ennivalót talál, ott van a hazája. Főként fűmagvakkal táplálkozik. Ezek közül a legfontosabb, legkedveltebb élelme a köles (vörös, fehér).
Röpte gyors, szabálytalan ívű. A kellemes időjárás és klíma kedvez a gyors elszaporodásának. Nincs elég ragadozó a szaporulat kordában tartására, de a gyakran jelentkező aszály megtizedeli az állományt.
Fűvel bélelt faodvakban fészkel. Fészekalja 4-8 tojásból áll, melyen 16-18 napig kotlik. A fiatalok egy hónap múlva hagyják el az odút, és már ekkor megkapják felnőttkori színezetüket, mely esetleg még árnyalatában változhat egészen addig, míg a madár ivaréretté nem válik.
Fogságban magkeveréket esznek, ezek mind domesztikált madarak leszármazottai, 1884-ben Ausztrália betiltotta a vadbefogást és a madarak kivitelét, ez azóta is érvényben van.
A fogságban szaporított madarakból tenyésztették ki a nagyobb testű standard hullámos papagájt. Ma már a kiállításokon külön kategóriaként kezeik a normál és standard egyedeket.
Tartása:
Kétségkívül a leggyakoribb fogságban tartott papagájfaj. Háziasított alakját ma az egész Földön tartják, egyedszáma valószínűleg több millió lehet. Közkedveltségéhez hozzájárulhat, hogy tartása könnyű (ezt a fajt szokták ajánlani a papagájkedvelőknek első fajként), táplálékban nem válogat, mérete viszonylag kicsi, így a kalitkás tartás is megoldható.
A magányosan tartott egyed néhány szót „beszélni”(inkább a hímek) is megtanítható, bár ez közel sem hasonlítható a nagypapagájok hangutánzó képességéhez.
Bár őshazájában a táplálkozás, ivás során csapatban járnak, kolóniás tartása több okból sem ajánlott:
- a hullámos papagáj fogságban nem monogám, így a fiókák szülei egyértelműen nehezen azonosíthatók
- a tojók hajlamosak a fészekdúlásra, mely során más tojókkal megverekszenek egy már foglalt fészekodú birtoklásáért, mely során mind a tojók, mind az odúban lévő fiatalok elpusztulhatnak
- a fiatalokat más felnőtt madarak megverhetik, elpusztíthatják
- a hullámos papagáj más madarakkal szemben is agresszív lehet, akár a nála sokkal nagyobb papagájokkal szemben is, a röpdébe talajlakó madár telepítése is kockázatos, több tenyésztő tapasztalta már, hogy a törpefürjet hosszabb távú együttélés során egyszer csak elpusztították
A fentiek miatt érdemes párban tenyészteni és a fiatalokat egy közös, nagyobb méretű röpdében nevelni, ahol erősödhetnek, szocializálódhatnak.
