A fekete rigó (Turdus merula) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Szép énekével kellemes hangulatot teremt erdeinkben, sőt ma már akár a városokban is.
A fekete rigó Svédország nemzeti madara.

Alfajai:
Turdus merula merula – Nyugat- és Közép-Európa
Turdus merula azorensis – Azori-szigetek és Madeira
Turdus merula cabrerae – Kanári-szigetek nyugati szigetei (Lanzarote, Gran Canaria, Fuerteventura és Tenerife szigete)
Turdus merula agnetae – Hierro és La Palma szigete a Kanári-szigetek közül
Turdus merula mauretanicus – Marokkó
Turdus merula algirus – Algéria
Turdus merula aterrimus – Délkelet-Európa, Krím-félsziget, Kaukázus és Irán északi része

Turdus merula syriacus – Irak és Irán
Turdus merula intermedius – Közép-Ázsia
Turdus merula maximus – Himalája, Tibet, Nyugat-Kína
Turdus merula mandarinus – Kína
Turdus merula simillimus – Dél-India és Srí Lanka
Turdus merula nigropileus – India keleti része
Turdus merula spencei – India nyugati része
Turdus merula bourdilloni – Dél-India
Turdus merula kinnisii – Srí Lanka
Turdus merula buddae
Turdus merula insularum
Turdus merula sowerbyi

Elterjedése:
Európa és Ázsia nagy részén megtalálható. Eurázsián kívül a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Afrikában is fészkel.
Betelepítették Ausztráliába, Tasmániába és Új-Zélandra. Sikertelenek voltak a betelepítési kísérletek, melyekkel meg akarták honosítani a fajt az Egyesült Államok, a Fidzsi-szigetek, a Dél-afrikai Köztársaság és Szent Ilona területén.
Sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik.

Leírása:
Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–120 gramm. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák. A hím fekete, a tojó barnás színű, a fiatalok az első vedlésig pettyezett mintájúak. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját.

Viselkedése:
Bogarakat és azok lárváit, pattanókat, cserebogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak, de nagyon szeretik a gyümölcsöket is. Egy részük állandó, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet.
Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére építi gallyakból, fűszálakból álló, sárral összetapasztott, mély, csésze alakú fészkét. A hímek februárban foglalják el territóriumukat. A hím énekével csalogatja a tojókat, az idegen hímeket elüldözi. A 4–5 tojáson, melyek halványzöldesek, halvány rozsdás és ibolyás pöttyözéssel, 14 napig kotlik a tojó. Két hét után a fiókák kiugrálnak a fészekből, a pár még két hétig eteti őket, majd új fészekaljba kezdenek.

Klasszikus színezeten kívül egyre gyakrabban találkozni tarka, sőt hófehér példányokkal is.

Magyarországon védett, fogságban tartása tilos.