Akkor vegyük sorba a kérdéseket:
1. a rácsos aljzat kérdése:
a telepadlón élő madarak lába sokkal kevésbé sérül, mint a rácson élőké. A dolog titka a megfelelő alom használata, ha laza, száraz alommal (fogács, zeolit, homok, vagy ezek keveréke) almozol nekik és nincsenek zsúfoltan, akkor nem szabad, hogy a lábukra tapadjon az ürülék. Legalább hetente egyszer ki kell alóluk takarítani és frissre cserélni az almot, ehhez nagyon jó a kereskedelemben kapható lapát és morzsaseprű, illetve a letapadt részek eltávolításához érdemes beszerezni egy barkácsboltban kapható spaklit. Így a lábacskák sem sérülnek meg, a ketrec is szép tiszta lesz, a takarítást pedig hatalmas porfürdőzés és utána elégedett heverészés követi. A fürjek imádnak az oldalukra dőlve, lábaikat elnyújtva ejtőzni. A rácson ezt nem tehetik, a kemény rács talpfekélyesedést okoz, pár hónap alatt pedig a csontok és izmok deformálódnak, mert a madarak púposan tartják magukat, próbálnak nem nehezedni a lábaikra, mert az fáj a rácson.
2. Sajnos ha már rátapadt a karmukra a szennyeződés, akkor feláztatás után körömmel a legcélszerűbb leszedni, mert így nem sértjük meg a lábacskájukat, mivel a körmünk viszonylag puha és érezzük, hogy mi van alatta.
3. Ha véresre marják egymást, ennek több oka is lehet:
- túl sokan vannak, ezért nincs elég személyes terük, így folyton stresszben élnek, ami agresszivitáshoz vezet, ivarérés után nem szerencsés sok madarat együtt tartani, tapasztalataim szerint a legjobb egy 50x100 ketrecben egy családot elhelyezni, ami 1 kakasból és 3 tojóból áll. 2 családnál többet ekkora helyen semmi képen nem szabad tartani, mert balhé és sérülés a vége
- túl sok a kakas a csapatban, ez esetben a kakasok balhéznak egymással, a gyengébbeket leharcolják
- a tojók még nem ivarérettek, a kakasok viszont igen, ezért hajtás közben megsebzik a tojót, itt keletkeznek általában a tipikus skalp sérülések.
- ásványi anyag, vitamin, vagy fehérje hiány: a fürjek a felnőtt méret elérése előtt többször vedlenek ehhez sok energiára van szükségük, ugyanez igaz a tojástermelésre is. Ha valami hiányzik nekik a táplálékukból, akkor ezt a maguk módján próbálják pótolni, ezért egymás tollát eszik, rosszabb esetben kialakulhat a kannibalizmus is. Én a takarmányukhoz keverek ÁP 17-et, ez ideális arányban tartalmaz kálciumot és foszfort, mert legggyakrabban a foszfor hiánya vezet a tollcsipkedéshez és a kannibalizmushoz. Érdemes őket változatosan táplálni, kis mennyiségben akár napi szinten kaphatnak zöldet, zöldséget, de szeretik a túrót, lisztkukacot, főt tojást is. A zöld eleségnél figyelni kell a székletet, ha nagyon híg, akkor pár napra érdemes felfüggeszteni a zöld etetését.
4. Őstermelőtől történő vásárlás nem garancia sem a minőségre, sem a humánus tartási körülményekre, hibás egyedek előfordulnak, de ezeket normális helyen maximum tévedésből adják oda, ha tudnak a hibáról, akkor általában ráadásként. Az viszont, hogy a madarak nem egy kelésből valók, magyarázhatja azt, hogy egymást tépik. Általában úgy érdemes a madarakat csoportosítani, hogy egy kelésből, együtt nevelkedettek legyenek az azonos ivarúak és a két nem között ne legyen nagy korkülönbség.
5. hasmenés: ezt sok minden okozhatja egy madárnál, lehet a táplálék, pl. sok zöldeleség, rossz minőségű táp, de akár betegség is, megelőzésére érdemes heti egy alkalommal 8ml/l arányban almaecetes vizet itatni, gyakrabban és nagyobb koncentrációban hosszú távon egészség károsodáshoz vezethet.
6. Tojás pucolása: Ezzel mindenki így van, legegyszerűbb vágni.