Néhány tapasztalat a kanári és a lisztkukac viszonyáról:
Sokan meglepődnek rajta, hogy a kizárólag növényi táplálékot fogyasztónak hitt kanári eszik lisztkukacot, pedig így van.
Persze ahhoz, hogy a madarunk kedvelje a lisztkukacot, fiatal korban kell megismertetni vele, ez minden kiegészítő táplálékra igaz. A fiatal madarak csoportjában mindig van egy bátor, ami megkóstolja a szokatlan dolgot és ha egy evett belőle, a többi sem akar lemaradni.
Amint megkóstolják, minden madár kifejleszti a saját kukac evő technológiáját, érdekes ezeket figyelni, csak néhány jellemző:
- lecsípi a kukac fejét, majd lenyeli
- A lábával leszorítja egy ághoz a kukacot, majd a fejénél kezdve apró falatokat csíp belőle és így fogyasztja el
- vannak kifejezetten ínyenc madárkák, ezek nem eszik meg "héjastól" az ebédjüket, a csőrükben jobbra-balra rágicsálva a kukac belső részeit elfogyasztják, majd a teljesen üres bőrét ledobják
Megfigyeltem, hogy előszeretettel eszik a kukacot a párzási időszak kezdetén, ez főleg a hímeket feltüzeli a párzásra.
Azt is megfigyeltem, hogy a költési időszakban a hím előszeretettel ad a kukacból az egészen kicsi fiókáknak is, azok a kicsik, amelyeket így etet a papa, sokkal erőteljesebben fejlődnek.
Mire kell vigyáznunk a lisztkukacnál:
- magas a zsírtartalma, így korlátoznunk kell a fogyasztását, főleg a párzási időszakban, nehogy elhízzanak a madarak és ez károsan befolyásolja a termékenységet
- megszökhet az "fogás" és ez esetben a box mögé, alá, egyéb helyen bepottyant táplálékon spontán szaporodni kezdenek és bizony nem mindenki tolerálja, ha a lakásban szembe találkozik a szép fényes fekete, méretes lisztbogárral
- a fejlődésüket befolyásolja a hőmérséklet és a táplálék is
Magunk is könnyen előállíthatunk lisztkukacot, ehhez nem kell más, mint egy lapos edény, amibe búzadarát, korpát, de akár pelletet, vagy baromfi tápot is tehetünk, emellett a bogarakat meg kell itatnunk és a gyümölcsöt, zöldséget is szívesen fogadják.
A lisztkukacok színe narancsos okker, tapintásuk sima és kemény. Véleményem szerint nem undorítóak, legalább is a hernyóknál, nyüveknél biztos, hogy kevésbé nyújtanak gusztustalan látványt.
A lisztbogár bábja fehéres színű, leginkább valami fantasztikus film űrszörnyére hasonlít, ha hozzáérünk, akkor a hátsó végét élénken mozgatja.
Amikor kikelnek a lisztbogarak, testük lágy és világos színű, ahogy keményedik a páncéljuk, úgy sötétednek meg, pár naposan sötétbarnák, majd fényes, mélyfekete színük lesz.
Nem szeretnek túl világos helyen lenni, így vagy tegyük a tálcájukat sötétebb helyre, vagy tegyünk keményebb kartondarabokat a takarmányukra és ők közben ez alatt bújnak meg.
A tálcájukat érdemes lefedni jól szellőző tetővel, mert a lisztbogár tud repülni és nem biztos, hogy minden családtag/vendég tolerálja, ha összetalálkozik vele.
A bogarak néhány hét után elpusztulnak, látszólag úgy tűnhet, mintha sikertelen lett volna a szaporításuk, de ez korántsem igaz, mert egyszer csak pici, kb. egy centiméteres vékony szálacskák jelennek meg a tálcában, ezek a kis lisztkukacok.
Hamarosan növekedésnek indulnak, közben többször vedlenek, egyre több üres, száraz bőr lesz a felszínen. A gazdáik főleg az eleségükben bujkálnak.
Amikor már nagyobbak a kukacok, érdemes őket tiszta, friss táplálékkal feltöltött tálcába költöztetni, így jobban fognak növekedni. Amik közben bebábozódnak, szintén érdemes külön válogatni, mert belőlük lesz a következő lisztbogár nemzedék.
Forum 
